Substantive
דִּילֶמָה
dilema
dilemma
Status absolutus
| Sg. | Pl. |
|---|---|
|
דִּילֶמָה
dilema
|
דִּילֶמוֹת
dilemot
|
Status constructus
| Sg. | Pl. |
|---|---|
|
דִּילֶמַת־
dilemat-
|
דִּילֶמוֹת־
dilemot-
|
Formen mit pronominalen Suffixen
1. Person
| Sg. | Pl. |
|---|---|
|
דִּילֶמָתִי
dilemati
|
דִּילֶמוֹתֵינוּ
dilemoteinu
|
2. Person
| mask. Sg. | fem. Sg. | mask. Pl. | fem. Pl. |
|---|---|---|---|
|
דִּילֶמָתְךָ
dilematcha
|
דִּילֶמָתֵךְ
dilematech
|
דִּילֶמוֹתֵיכֶם
dilemoteichem
|
דִּילֶמוֹתֵיכֶן
dilemoteichen
|
3. Person
| mask. Sg. | fem. Sg. | mask. Pl. | fem. Pl. |
|---|---|---|---|
|
דִּילֶמָתוֹ
dilemato
|
דִּילֶמָתָהּ
dilemata(h)
|
דִּילֶמוֹתֵיהֶם
dilemoteihem
|
דִּילֶמוֹתֵיהֶן
dilemoteihen
|